Október 23.-át kihasználva elutaztunk Egerbe a barátainkhoz, majd onnan tovább mentünk Mályinkára. Mályinkán ugyanis a szüleink béreltek egy nagy házat, ahol együtt töltöttük a 7végét. Voltunk a Szalajka völgyben, ami nekünk nem annyira jól sikerült Sajnos, lekéstük a kisvasutat, és így gyalog vágtunk neki a nagy útnak. Én aggódtam anyukám miatt, szegény nagyon beteg. Fájt a lába, alig tudott menni. Aztán meg a kis Bogaram is tiszta nyűg volt, mert a hülye anyja nem vitt neki kaját, ráadásul a délutáni alvása is kimaradt Na, mindegy, azért láttunk sok szépet, szívtunk magunkba sok friss levegőt, és nagyokat sétáltunk. Sajnos, én szombat este beteg lettem, ami vasárnapra nem múlt el. Azt hiszem, kimerültem, mert nagyon fájt a fejem, epéztem is, és elég nehezen jöttem helyre. Mára már jól vagyok, de nagyon sajnálom, hogy a fetrengésem miatt nekem kimaradt egy nap a családi összejövetelből Ráadásul, pont vasárnap mentünk volna Aggtelekre, a cseppkőbarlangba, amit szintén kihagytunk
Na, azért történt sok jó is.
Egerben egy napot a barátainknál töltöttünk. Balázs elment a barátjával sörözni a volt törzshelyükre, ami nagyon feldobta Én pedig otthon maradtam Nórival és Bogcival. Nórival este sokat beszélgettünk, tapasztalatokat cseréltünk. Ideális volt kettőnknek a társaság, mert ők most épp babát várnak, mi meg tervezgetjük szépen lassan az esküvőnket. Sétáltunk is nagyokat, de csak az egyik alkalommal fotóztam Egerben, mert csütörtökön esett az eső Nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon örülök, hogy Balázst így feltöltötte az ottlétünk.
Pénteken a nagy séta után továbbutaztunk Mályinkára, ahol már várt a családunk. Egerből Mályinkára valami eszméletlenül szép út vezet! Igaz, én alig vártam, hogy kiszállhassak a kocsiból, mert a légnyomás különbség, és a sok kanyar nem kicsit felkavarta a gyomrom A ház, ami a szállásunkként szolgált, csodaszép volt. Az udvaron folyt egy kis erecske, ami a helybéliek szerint patak…De szerintem nem Amerre a szem ellátott, mindenhol helyek voltak (a Bükk hegységben voltunk ), és ahol nem tartottak éppen háziállatokat, még a levegőt is szinte harapni lehetett.
Szombaton voltunk a Szalajka völgyében, amit már említettem, és vasárnap, miután kifetrengtem magam, elindultunk haza.