Posts tagged Eljegyzés
1 hónap
0Különösebb dolog nem történt az elmúlt néhány napban, de úgy gondoltam, megosztom blogommal egy-két gondolatom.
Először is, hogy már alakulóban van időleges fészkünk, ugyanis tegnap Angyalkám albérleteket nézett, és ha jobb nem lesz, akkor már valószínű megvan, új lakásunk… Első közös “otthonunk”, ahol együtt élhetünk majd. Már nagyon várom, hogy végre haza térjek. Nagyon jó érzés, hogy mindenki segít a családból, amennyire csak tudnak. Úgy néz ki lesz bútorunk is, illetve minden ami csak kell, ahhoz, hogy elkezdjük közös életünk. Azt sajnálom egyedül, hogy megint kimaradok minden ilyenből. Távolról figyelem csak az eseményeket. Mindenki próbál tájékoztatni, amennyire csak lehet, hogy ne érezzem magam kívülállónak, de sajnos azért néha mégis így érzem. Ezért senkit nem hibáztatok! Sajnos, hogy csak így tudok részt venni a dolgokban.
Ahogy tegnap ültem a gép előtt (na jó inkább feküdtem), már éppen arra készültem, hogy lefekszem aludni, ekkor azonban hív édesapám. Felvettem. Erre egy kedves, édes hang szólt bele, és a chat ablakban látom a köszönést: cija. Tudtam egyből, hogy az én Katám van a vonal túlsó végén. Nagyon örültem neki. Régen voltam ennyire boldog. Felhívott, hogy elmondja mi történt tegnap. Nagyon jó volt hallani a hangját, főleg úgy hogy nem is mertem remélni, hogy tudunk még beszélni. Rettenetesen örültem. 
Ezúton is szeretném megköszönni Katámnak, hogy van nekem! Ugyanis ma van 1 hónapja, hogy eljegyeztük egymást. Boldog évfordulót Kedvesem! Nagyon szeretlek!
Balázs

Az eljegyzés
0Hát igen… szépen lassan eljött október 6-a, amikorra is az eljegyzés időpontja volt kitűzve. Már Gyulán ért minket a reggel, ugyanis előző nap már oda utaztunk.
Szépen lassan összeszedtük magunkat, és még szüleim érkezése előtt megérkeztünk Katám szüleihez, ahol magát az eljegyzést tartottuk.
Mikor megérkeztek szüleim egy kis ideig kis feszültség oldás volt, iszogattunk beszélgettünk… én speciel egyikre sem voltam képes akkor. A gyomrom akkora volt mint egy hörcsögé. 
Aztán szépen lassan átvedlettünk az alkalomhoz megfelelő ruhába… Én onnantól nem sokra emlékszem… A képekből kiderül, hogy átadtam a virágokat (Kedvesemnek és Édesanyjának), majd utána képszakadás… sajnos nem emlékszem hogyan kértem meg Angyalkám kezét… bár nem tudom ki emlékszik rá rendesen. Sikerült meglepnem, ami állítólag eddig igazából csak nekem sikerült… nem számított rá, hogy kap egy kísérő gyűrűt is…
Utána szépen megvacsoráztunk (nagyon finom volt minden, sajnálom is hogy most nem tudok már enni belőle), majd este bementünk Menyasszonykámmal és öcsémmel a városba egy kicsit beszélgetni, körbenézni, iszogatni… A szülők is követték példánkat és egy nagyot buliztak aznap este…
Aztán mi szépen visszamentünk a lakásba és kipihentük amennyire lehetett az izgalmakat.
Arra emlékszem, hogy nagyon boldog voltam és vagyok is folyamatosan azóta…
Balázs
