Posts tagged Dunaújváros

Bye, bye úpécé!

0
2006. december 7. csütörtök
by Kata in ,

Nem is olyan egyszerű minden, ahogy azt én gondoltam. Megrendeltem az úpécét az egyes számú Otthonunkba. Meg ahogy azt megálmodtam… asszed bekötötték? Hát nem! Kissé ideges vagyok, utálom az egészet és elegem van. Szeretnék kiszaladni a világból. A történetem az úpécével ugyanis úgy szól, hogy megrendeltem, telefonáltak, hogy elsején bekötik. Aztán telefonáltak, hogy hatodikán kötik be. Aztán telefonáltam, hogy mégis mikor? Mondták, hogy 16:30 és 20:00 között. Vártam. 19:30-kor telefonáltam, hogy nincs még internetem. Mondták, hogy várjak, akár nyolckor is beeshetnek. Vártam. Aztán 20:05-kor telefonáltam, hogy még mindig nincs netem. Mondták: várjak. Vártam. 20:45-kor telefonáltam, hogy még mindig nincs netem. Azt mondták, bocsesz, beszéljünk meg egy új időpontot, nem tudják mi történt. Én pedig azt mondtam, hogy nem kérnék új időpontot, inkább a megrendelésem törlését kérném.

Szörnyen ideges voltam. Szerencsémre volt kihez forduljak annak érdekében, hogy kedvesem ne idegeskedjen, és tudja, miért nem tudunk beszélni.

Eltelt egy nap nélküle és azt hittem, beleőrülök hiányába. Egyre jobban érzem, én már nem akarok nélküle élni többé. Úgy semmi értelme az egész küzdelemnek.

Ma megoldottam, hogy mégis legyen internetünk, bár gondolkodtam rajta és nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jól döntöttem. A T-online-ot választottam, a wireless megoldással. Kellemes, csak drága. De remélem, nem fogunk ennyit netezni, ha már fizikai valónkban együtt leszünk, s mivel lemondtam a kábel tévé szolgáltatást, nem lesz annyira megterhelő, hogy erről intézzük a fontosabb ügyeket. Szórakozni meg lehet a munkahelyen is :) …remélem, lesz nekem is olyanom hamarosan.

Kissé kiakadtam ma más dolgokon is. Van ugyanis két nagyon jó barátom, akikkel egy koleszban laktam nyáron és nagyon jó barátok lettünk. Hugicájuknak fogadtak :o ) . Az egyik kedves barátom, aki mellesleg kollégám is volt az utóbbi munkahelyemen, telefonált nekem reggel és megkért, hogy bárhol is legyek, foglaljak helyet. Csak kapaszkodni tudtam, de nem gondoltam, hogy tényleg kellett. A hír nem volt más, mint hogy regisztrált valaki az ÉN fotóimmal egy társkereső oldalon. Hát kérem szépen KI AZ A POFÁTLAN, aki az ÉN fotóimmal akar pasizni? Persze, felfoghatnám ezt elismerésként, de valahogy engem ez inkább dühít. Főleg úgy, hogy nemrég feladtak egy hirdetést a telefonszámommal, hogy örökölt egy csajszi egy házat és onnan minden elvihető. EZ ANNYIRA GÁZ!!! Gyerekek! Itt mindenki megőrült? Nem tudja megjegyezni az ember a saját számát és nem meri a saját képmását bevállalni?!? Vagy útban vagyok valakinek? Bárki is legyen az, aki szórakozik velem, kívánom, hogy hívogassák őt is napi 10x idegenek, hogy szeretnék elvinni a bakelitlemezeit, amik neki nincsenek! Először vicces volt, de már nagyon unom. Főleg azt gyűlölöm, ha nem korrektek az emberek és nem vállalják fel, ha valami tetszik, vagy nem tetszik nekik. Miért nem lehet úgy elismerni, hogy ír nekem egy mailt, hogy figyu, Kata, szerintem te igazán szép vagy, vagy szóljon, ha baja van. Én azt is megértem. De így?!? Ja, ami vicces, hogy naponta hívogatnak a hirdetés miatt is, pedig már levetettem egy hete és tényleg nincs már fent a neten…

Pussz

:o)

0
2006. november 27. hétfő
by Kata in

Hát, sajnos nem fenékig tejfel az élet… De ha az is volna, én a laktóz menteset választanám :o ). Akadnak ilyen olyan gondjaink, mit hogyan csináljunk, mi az,ami kell,mi az ami várhat még.

Szombaton leköltözöm Dunaújvárosba. Fura lesz, 5 év után először egy helyen laknom. Sajnos nem olyan egyszerű ez az egész, mint ahogyan elgondoltam. Nagyon összetett dolog egy otthont előteremteni, még nekem is, pedig nekem megadatott hál’ Istennek, hogy rengeteg segítséget kapok.

Már csak tizen-egynéhány nap. Azért bevallom, nemcsak nagyon boldog vagyok, de néha elfog a félelem is, milyen lesz majd. Tele vagyok kérdéssel, hogy vajon minden olyan jó lesz-e, mint amilyennek várjuk? Mindennel csak az a baj, hogy várni kell rá, hogy megtudjuk az eredményt. De ha jobban belegondolok, kell az a kis idő, hiszen rengeteg elintézni valóm van, amíg Balázs haza nem jön. És szépen lassan mindennel szeretnék addigra rendben lenni.

Kata

Otthon, édes otthon

0
2006. november 24. péntek
by Kata in

Néha egy kicsit elfog a félelem és rossz érzéssel tölt el, hogy elköltözöm hamarosan egy olyan városba, ahol nem ismerek senkit. Mindennek tetejében pedig még munkám sincs, és néha félek, hogy jó-darabig nem is lesz. A barátaim is itt maradnak, a családom pedig nem lesz közelebb… Aztán rájövök,hogy boldog vagyok, mert nem szeretem Pestet és most végre kisvárosba költözöm, ahol a kedvesemmel fogok élni. Végre, 5 év után egy helyen, egy lakásban és nem az lesz, ha kell valami, hogy vajon melyik otthonomban leledzhet.

Jövőhéten költözöm…

Kata

:o) vagy :o(

0
2006. november 9. csütörtök
by Kata in

Hát, igen… :o )…mert megtaláltuk a lakást, ahol éldegélni fogunk . Nagyon izgatott vagyok, már csak néhány nap és túl is vagyunk ennek a nehéz időszaknak a felén. És, aminek nagyon tudok örülni, az az, hogy kiköltözöm egy kedves kisvárosba. Nem nagyon pici, és hát nem is olyan szép, mint Gyula, de nekem tetszik, és tudom, hogy nagyon boldogok leszünk majd ott. Sokat gondolkozom, mit hogyan csináljunk és hogy legyen például a karácsonyunk is. Szörnyen izgatott vagyok, milyen lesz… ( – nahát, ezt a figurát még nem is használtam :o ) !)

És igen :o (… mert egyre jobban hiányzik a kedvesem és egyre nehezebben viselem a távolságot. És úgy érzem, nagyon lassan telik az idő. A munkahelyemen egyre többször jut eszembe, hogy vajon tényleg ennyit ér-e a 4 év teológia tanulmányom… Nem tudom. És egy kicsit sajnálok még valamit… Azzal, hogy elköltözöm, a barátaimat is egy picit kevesebbet látom majd, hiszen mind Pesten maradnak. Illetve szerte az országban … De, :o ) … mert nagy lakásba költözünk, ahová majd szívesen látom őket vendégül.

Mindenesetre, inkább ezt :o ) választom, mert akkor egy picit könnyebb.

Puszi,
Kata

'Minden most kezdődik el…'

0
2006. november 7. kedd
by Kata in

Nos, beindult az élet. Eleinte szörnyen nehéz volt feldolgoznom, hogy láttam, ahogy felszállt és eltűnt a felhők között a repülőgép. Gyötrődtem sokat…néztem ki a fejemből és sokat aludtam is, nem igazán jártam el sehova, ha pedig hívtak, lemondtam minden programot. Most már jobban vagyok sokkal.

Voltunk a hétvégén Dunaújvárosban albérletet nézni. Mivel nem szeretnék semmiben sem Balázs nélkül dönteni, lefotóztunk mindent, este pedig Székesfehérvárról megkerestük, megmutattuk neki a képeket és elmondtuk mi történt. Nehéz lesz a döntés, de szerencsére még van egy kis időnk pontot tenni az ügy végére.

Hamarosan túl vagyunk a felén a különlétünknek. Ennek nagyon örülök. Most, hogy láttam, hová is költözünk majd, még jobban várom, mert nagyon megtetszett a város is, az emberek is kedvesek és annyira nyugodt…! Hát nagyobb,mint a szülővárosom, Gyula…-bár annál egy városnak sem nehéz nagyobbnak lennie-, de hasonlóan nyugis hely. És szép a dunapart, az erdő, s bár tele van nem kicsit szocialista építményekkel, szép nagy területek vannak a házak között. Egészen szabad érzés volt ott lenni. Én bízom benne, hogy a Kedvesemnek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem és sok sok szép emlékkel gazdagszunk majd a közös új otthonunkban.

Kata

Go to Top