Ma reggel nem a szokásos módon keltem fel, ugyanis arra lettem figyelmes, hogy valami nagyon csörömpöl. Először nem tudtam elképzelni, hogy mi az. Aztán amikor résnyire nyitottam a szemem, láttam, hogy hívnak… Angyalka volt az! Erőt véve magamon oda kúsztam a gépemhez és az egeret üggyel-bajjal a megfelelő helyre irányítottam. Először nem igazán fogtam fel, hogy mi van velem (sajnos ma este sem tudtam magam igazán kipihenni 4 óra alvás után).

Szépen lassan kezdett azonban tisztulni a fejem, de a szememet nem bírtam kinyitni. Ilyen állapotban közölte velem Kedvesem nagy mosolygások közepette, hogy megvan az új (ideiglenes) otthonunk. Nagyon örülök neki, akkor is örültem, amikor mondta, de az álmosság elnyomta arcomról a mosolyt… Végre van valami… történt valami jó is amióta itt kint vagyok. Nagyon boldog vagyok, csak sajnos még most is az álmosság az erősebb (de már csak egy kicsivel… a fél liter kávé valamelyest segített )…

Mostantól, tényleg lehet foglalkozni az internet beköttetésével és sok mással… Nagyon boldog vagyok, boldogok vagyunk (szerintem beszélhetek mindkettőnk nevében). Lassacskán beindul közös életünk… egyre jobban és jobban várom, hogy végre haza érjek… végre pihenni szeretnék már! És ezt most csak Angyalkám mellett tudom elképzelni…

Balázs