Balázs

A mai reggelünk érdekesen kezdődött. Egy nem igazán helyi fickó mellé ültünk be a taxiba, mint később kiderült marokkói volt. Kissé törte az angolt, de megértett minket és mi is őt. Valószínűleg még nincs itt túl sok ideje (10 éve), mivel az út felénél el kezdett beszélgetni velünk. Kiderült, hogy Magyarországról jöttünk…

“Aaaa, jú kám from hungarí… Madzsar?”

Meg is volt az összhang. Onnantól azt ecsetelte, hogy csak 2 hétig volt Budapesten, de nagyon szerette, aztán volt Viennában.

“Dú ju nó vijenna?”

Meg valami számunkra felfoghatatlan helyen. Elmondása szerint 5 évet élt Spanyolországban is. Most Finnországban taxizik. Érdekes volt, hogy nem csak ültünk a taxiban. A történethez az is hozzá tartozik, hogy amikor beszálltunk és elindultunk hát egy kicsit halálfélelmem volt.

Délután csak bevásároltam a szokásos gyors vacsorámat és visszamentem a szállásra, hogy fel tudjak készülni a holnapi utazásra. Nagyon jó lesz végre otthon lenni.

A ma reggelt gyorsan lezavartuk. A reggelim a szokásos volt. Most egy kiköpött finn úriember szolgálta fel a reggelihez a kávét, teát (színes bőrű volt az illető). Mondjuk a szlovák lány példájából kiindulva… ki tudja.

A cégnél ismételten finom ételben volt részünk. Sült burgonya volt, sült oldalas félével és hozzá valamilyen barna szósz (nem jöttünk rá mi lehetett). El is bizonytalanodtam a szósz láttán, de gondoltam azért kipróbálom… okulva a koreai konyhaművészet fortélyaiból, csupán a tányérom szélére tettem a szószból egy kis mennyiséget. Később kiderült, hogy a finnek jobbat tudnak főzni számomra, mint a koreaiak. Természetesen ismét volt rengeteg zöldség is. Az egyetlen negatív tapasztalat a konyhát illetően most ért. Túlságosan éretlen banánokat helyeztek ki fogyasztásra… az nem volt finom… (mondjuk ezt csak vacsoránál tapasztaltam meg).

Ma egy kivételesen sokat beszélő finn taxisofőrrel volt dolgunk, aki a megszokott mondatoknál 2 mondattal többet is sikerült összehoznia, de az első kegyetlen volt. Éppen hogy elindultunk és egyből egy zebrához értünk, ahol egy hölgy szeretett volna az utca túloldalára jutni. Taxisunk megállt és jelezte, hogy elengedi. A lány gyorsan átszaladt a zebrán, erre sofőrünk kicsit hátra fordul és ennyit mond: “8 points.” Hát mi szakadtunk a nevetéstől…

Taxis kalandunk után rögtön a szuvenír boltokat vettük támadásba, mivel korlátozott ideig (legalább is számunkra) vannak nyitva. Gyorsan megvettük amit kellett és irány a szállás.

A mai vacsorám az otthonról hozott tészta tette ki (Csirkés ízesítésű). Utána megettem a fentebb említett banánt és igyekeztem nyomon követni az U20-as magyar válogatott mai mérkőzését… (Sajnálatos módon kikaptunk, így nem jutottunk a döntőbe: Ghána – Magyarország 3 -2)